Évközi 24. vasárnap

 

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. 

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Mt 18,21-35


Elmélkedés:

Bocsáss meg! 
A mai evangéliumban Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki válaszul egy példabeszédet mond. A gonosz szolga, akinek az úr elengedte nagy tartozását, szolgatársának egy kisebb adósságot sem volt hajlandó elengedni. Az úr irgalmas volt, de a szolga kegyetlenül viselkedett, amiért el is nyerte büntetését a történet befejezésében. A hasonlat mondanivalója világos számunkra: bocsássunk meg az ellenünk vétő embertársainknak, hogy mi is számíthassunk Isten irgalmára! 
A hétköznapi életben számtalanszor mondjuk: „Ne haragudj! Bocsáss meg! Elnézést! Bocsánat!” Egyszerűbb helyzetekben, amikor nem történt szándékos sértés, könnyen kimondjuk e szavakat, és a válasz is ugyanilyen könnyen érkezik: „Nem történt semmi. Nincs semmi gond.” Egy pillanatnyi zavar vagy váratlanul adódó kellemetlen helyzet feloldására alkalmasak ezek a szavak. Más a helyzet, amikor komolyabb sértésről, megbántásról van szó. Ilyenkor nehezebb a bocsánatkérő szavak kimondása és a megbántott személy részéről a megbocsátás is. Ilyenkor mindig a két személy jövőbeli kapcsolata forog kockán. Meddig tudja az egyik fél magában hordozni azt a terhet, hogy megbántotta embertársát, barátját, házastársát vagy munkatársát és nem kért tőle bocsánatot? És meddig tudja a sértett személy magában hordozni annak terhét, hogy nem tudott szívből megbocsátani? 
Helyes az a törekvés, ha az összekuszálódott, megromlott kapcsolatokat minél előbb próbáljuk helyrehozni. A tétlen várakozás, a bocsánatkérés halogatása nem fogja helyrehozni a hibát. A tüskét érdemes mielőbb kihúzni. Így is időbe fog telni a seb gyógyulása, de ha ki sem húzzuk, akkor elfertőződik, elmérgesedik. Ugyanakkor bizonyos esetekben idő kell a bocsánatkéréshez és időre van szükség a megbocsátáshoz. Ha valaki nem látja be mindjárt az elején, hogy hibázott, megbántotta a másikat, és úgy gondolja, hogy neki van igaza, akkor időt kell adni számára, hogy átgondolja a történteket, belássa saját hibáját és ezt követően kérjen bocsánatot. A másik oldalon szintén előfordulhat az, hogy valakit annyira váratlanul ért vagy annyira érzékenyen érintett a sértés, hogy hiába kérnek tőle bocsánatot, ő nem képes azonnal túllépni a helyzeten. Időre van szüksége ahhoz, hogy kiengesztelődjön azzal, aki megbántotta őt. Bármelyik oldalon is állunk egy adott élethelyzetben, mindig tanúsítsunk türelmet, adjunk időt, lehetőséget a másik személynek. A vádaskodás, a másik személy hibáztatása, a magunk igazához való túlzott ragaszkodás nem fog előbbre vinni és nem fog segíteni a probléma megoldásában. A hamar alkotott ítélet ritkán szokott helyesnek bizonyulni. A hamar alkotott ítélet szinte kivétel nélkül egyoldalú, amely csak az egyik fél szempontjából nézi a történteket és nem veszi figyelembe a másik személyt. Ne legyünk biztosak a magunk ítéletében, ha közben meg sem hallgatjuk a másik felet, nem is törekszünk arra, hogy megértsük őt. 
A megbocsátás nem gyengeség és a megbocsátás nem abból fakad, hogy tehetetlenek vagyunk a másik személyben lévő rosszal szemben. Isten sem ilyen lelkülettel bocsát meg nekünk, hanem azért, hogy kinyilvánítsa szeretetét és így helyreálljon a vele való kapcsolatunk. Tanuljuk meg Istentől az irgalmas lelkületet! 
                                                                                          Horváth István Sándor

Imádság: 

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre!

Miserend

 

Szombat: 18.00
Vasárnap:  8.45 

 

Gyerekmise:
Vasárnap 11.15


 
Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Katolikus Egyház
Magyar Kurír
Katolikus Rádió
Mária Rádió
Vatikáni Rádió
Szentírás
Napi Evangélium